Fotókkal emlékezik első váci koncertjére Fenyő Miklós

Fenyő Miklós nevének hallatán mindenki a rock and rollra asszociál és azonnal beugrik a Csavard fel a szőnyeget, a Hotel Menthol vagy a Made in Hungaria című számok valamelyikének dallama. Szerzeményei ötmilliónál is több példányban keltek el, harmincnál több nagylemezt jegyez és közel félezer dalt írt! Idei interjúsorozatomban vele készítettem harmadik interjúm a Vigalomban fellépő művészek közül. 

Az Egyesült Államokban eltöltött gyerekkori évek meghatározó élményt jelentettek Önnek zeneileg is. Kik voltak a példaképei?

Számos előadó inspirált, többek között: Jerry Lee Lewis, Elvis, Little Richard, Bill Haley, Eddie Cochran, Gene Vincent. 

1980-ban és 81-ben szinte berobbantak a lemezpiacra azzal, hogy több, mint 600.000 példányt adtak el a Rock and Roll Party és a Hotel Menthol című lemezükből is, Ön szerint minek volt tulajdonítható ez a hatalmas siker?

Talán a koncepciónak, annak a nagyon váratlan hanghordozásnak, megjelenésnek, amire akkor senki nem volt felkészülve – mármint a közönség –, és az új hullám egy nagyon jelentős pillanatának tulajdonították. Ez teremtett egy kultuszt. 

Honnan kapta az ösztönzést ahhoz a nyelvi szlenghez, melyet a Hungáriával teremtett meg Magyarországon a nyolcvanas évek elején?

A környékbeli jampecok és az akkori dumák, amik mentek Angyalföldön, azokból indult a dolog és aztán a saját világomban, mikor már az együttesen kívüli, önálló életemet éltem, akkor már sokkal személyesebb dalokat kezdtem el írni és akkor csak úgy ömlöttek ezek a szójátékok, szópoénok. Úgy szoktam mondani, hogy dupla fenekű poénok, sőt néha tripla is, attól nagyon jók szerintem, hogy egyszerre három dolgot jelentenek, miközben az egésznek a lényegét elmondják. Nem térnek el az alapvető mondanivalótól, eközben tele van játékkal és a játékot mindenki élvezi.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK
Orgonák éjszakája: Vácott is sor kerül a rekordkísérletre

Több zenei korszaka is volt, külső körülmények hatására vagy belső indíttatásra váltott többször is pályája során?

Voltak azért külső körülmények is, 51 éven át nem lehet ugyanazt csinálni és ugyanazt játszani. Vannak pályatársaim, akik másképp módosították bizonyos pillanatokban a pályájukat, én esetleg úgy, hogy egy kicsit profilt váltottam vagy lehet néha nem is olyan kicsit, de az alap ízlésvilágom és az alap műfaj, amit képviselek az a rock and roll, még akkor is, ha a saját zenémben azért feszegetem bőven ennek a műfajnak a határait.

 Több fiatalt – köztük például Szandit – is Ön indított el a pályán, hogyan kezdett el menedzserkedni?

Én nem kezdtem el soha klasszikus értelemben menedzserkedni, hanem egyszerűen összetalálkoztam Szandival, mert bemutatta nekem a nővére, és amikor meghallottam egy 12,5 éves lányt így énekelni, akkor azt mondtam, hogy ilyen hanghordozást eddig csak Amerikában hallottam, és azt sem 12,5 éves lányoktól. Úgyhogy én abba azonnal beleszerettem és elhatároztam, hogy abból vele együtt csinálunk valamit. És úgy hozta az élet, hogy az összes többi fiatalba is belefutottam, de én igazából nem voltam a mai értelemben vett menedzser.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK
Enni adok - Enni kapok szekrény segíti a rászorulókat

Zenei pályafutása során mit tart legfontosabb produkciónak, mit emelne ki az életművéből, mire a legbüszkébb?

A Made in Hungaria-t, a darabot, a filmet, magát a dalt, ez mindennek a csúcsa. 

A Váci Világi Vigalomban fellépő sztároktól mindig megkérdezem, hogy van-e valamilyen a városhoz köthető emléke vagy élménye, az Ön esetében van ilyen?

1980-ban az egyik elsők közötti szabadtéri koncertünket pont a váci búcsúban játszottuk, és ott készültek az első jó képek, amik a mai napig megvannak. Akkor még természetesen papírképek voltak, de azóta jó néhányat digitalizáltak is. Emlékszem, az első igazi nagyon jó képek azon a koncerten készültek rólunk, az együttesről, amelyek aztán bejárták az országot, meg a nyilvánosságot.  ♦

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!