Egy betegszállítás megrázó története
VÁCI NAPLÓ/a város (Furucz Anita) ♥ Egy egyszerű orvosi vizsgálatnak indult, mégis egy rossz emlék lett belőle, amely bármelyikünkkel megtörténhet. Egy körülményes utazás egy budapesti kórházba – egy igaz történet, melyet Szedlacsek Kálmán még ma sem hisz el, hogy megtörténtek vele.
De kezdjük az elejéről: az idős férfi egyedül él Vácon. Lánya Németországban lakik, de a történtek miatt sokat járt haza az utóbbi hónapokban. Az események sora, amely kórházi ápolással végződött, még október végén vette kezdetét. Kálmán bácsi egy rossz lépés miatt otthonában elesett. Még fel tudott állni, de érezte, hogy nehezére esik a járás.
Lánya mindent hátrahagyva jött haza, hogy segítsen édesapjának. Bevitte a sürgősségire, ahol egy röntgen kiderítette, hogy törés nincs, de zúzódás van. Pihenni kell és hamarosan javulni fog a helyzet – kapta utasításba.
Napról-napra javult is az állapota, olyannyira, hogy még egy szemműtétet is végrehajtottak rajta. Járókerettel járt-kelt a lakásában, de ekkor ismét baj történt. Kálmán bácsi ismét elesett és természetesen a már fájó combjára. Nehezen, de felmászott az ágyra. Mivel lánya már nem volt Vácon, így egy ismerősét hívta fel, aki segített neki. Mivel azonban majd egy hét távlatában sem javult a helyzet, ezért ismét ismerősét kérte meg, hogy vigye el a háziorvosához. Ha lánya nincs itthon – mivel az ő otthona Németország -, akkor csak az ismerősök segítségére számíthat.
Kapott is egy beutalót a belgyógyászatra, ahol azonban a doktornő feleslegesnek ítélte a kivizsgálást, úgy gondolta, hogy a betegnek egy korábbi daganatos betegsége is okozhatja a fájdalmakat, ezért ellátta gyógyszerrel, de nem vizsgálta meg.
Szedlacsek Kálmánt ez nem hagyta nyugodni, ezért felhívta szakorvosát, akihez daganatos megbetegedése után rendszeresen kontrollra jár és elmondta neki az esetét. Az orvos, hogy kizárják a tumort, időpontot kért neki a Péterfy Sándor utcai Kórházba izotópos vizsgálatra, december 13-án déli 12 órára. Ekkor lánya elment a háziorvoshoz, aki beutalót írt neki, és mivel fájdalmai miatt ülve nem tudott utazni, felhívta a betegszállítókat. A doktor a telefonban nyomatékosan elmondta a diszpécsernek, hogy a beteget fekve kell szállítani, kísérővel és időpontra kell a vizsgálatra érnie.
Kedden reggel 9 órakor már nagyon várta Kálmán bácsi a szállítókat, lánya fel is hívta a központot, ahol mondták, hogy úton van az autó, hamarosan érkezik. Végül a „hamarosanból” háromnegyed 11-lett. És itt kezdődött a beteg kálváriája. (képünk illusztráció)
A teljes cikket a Váci Napló január 20-án megjelent számában olvashatják. Keresse az újságárusoknál, vagy fizessen elő a digitális lapra itt. ♦