VÁCI KÖZ-TÉR: Baba néni és trafikja már csak emlék

Mészáros Marietta-150Mészáros Zsuzsa   Amikor kis- és nagyvállalatok mennek csődbe, amikor bankok húzzák le a rolót, nem meglepő, ha e szomorú sorba egy trafik is beáll.

Nem meglepő, ha csupán egy trafikról van szó. De Vácon a Baba néni trafikja már tájékozódási pont volt, s egy fogalom. Egy hely, ahol a legínségesebb időkben is lehetett újságot kapni, ahol nyugodtan kitölthette bárki a totószelvényét. Volt, aki babonásan csak itt vásárolt és játszott minden héten lottót, abban a reményben, hogy így nyerhet is.

Baba néni volt a kabala.

Ez a trafik abban is különbözött társaitól, hogy évtizedekig tartani tudott egy színvonalat. Az ide belépővel mindig, mint vendéggel foglalkoztak. És bazár is volt, méghozzá a legjavából. Évtizedek óta minden gyerek megtalálta itt azt az apróságot, aminek a legjobban tudott örülni. Néhányuk lassan az unokáját sétáltathatná arra.

Baba néni trafikja mindent és mindenkit befogadott. Menedék volt az eső elől, és itt pihenhetett meg az asztal mellett üldögélve az, akinek a fájós lába már nehezen bírta volna a vasútállomásig a rövid utat. Lehetett itt randevúzni, és a gyerekek Baba néninek gyónhatták meg legutolsó csínytevésüket. Tőle lehetett tanácsot kérni, szinte bármilyen ügyben, és a gyerekek gyakran kaptak valami apró ajándékot.

Volt idő, úgy ötven éve, amikor csokivásárlásnál meg nem hirdetett vetélkedő folyt: kinek sikerül több műanyag állatfigurát, vagy egy egész hadsereget tankostól összegyűjteni.

A környéken nála jelentek meg először a díszgyertyák, és valaha itt lehetett különlegesen szép karácsonyfadíszeket vásárolni. Ha valakinek nem volt pénze ilyen csodákra, talált magának megfizethető árut is.

Baba néni trafikja kívülről csak egy sötét odúnak látszott, de ha valaki benyitott, úgy érezte, mintha elvarázsolt kastélyban járna. Hol innen, hol onnan került elő olyan áru, amit a környélen hiába keresett az ember. A berendezés, vagy más adta meg a különleges hangulatot, nem tudni, de itt megszűnt a rohanás, az idegeskedés, a gyűlölködés.

Mintha egy más, kiegyensúlyozottabb korba és világba kerültünk volna.

S mindez csak volt. Baba néni kitette a táblát: Végkiárusítás! A bolt és a berendezés külön-külön is eladó.

Pedig ez volt az élete. Nem a munkát nem bírta, de a piaci árusokkal sem tudta felvenni a versenyt. Azokkal szemben volt tehetetlen, akik az illegálisan beszerzett áruikat olcsóbban tudták eladni, mint ahogy ő minden szabályt betartva vette.

Megszűnt egy fogalommá vált bolt, a Baba néni trafikja. Bezárt a bazár. Átvette helyét az üzlet.
Még a lelkekben is.

Azóta eltelt húsz év. A trafikra már csak az idősebbek, legalábbis a középkorúak emlékeznek. A helyén már üzemelt ékszerbolt, éppúgy, mint utazási iroda, de valahogy nem ment az üzlet. Baba néni is elköltözött egy más, egy szebb világba. Férje, a híres, sok váci által szeretett sebész főorvos után. ♦

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!