A Reménység karácsonya: szomorúak voltak, de örültek is

December 24-én hagyományainknak megfelelően meleg ételt, élelmiszercsomagot, ruhaneműt tudtunk osztani az arra rászorulóknak, hajléktalanoknak. Önzetlenül végzett, tartalmas munkánk nem jöhetett volna létre a támogatók nélkül.

Köszönetünket fejezzük ki nagylelkű támogatóinknak azok nevében is, akik gondját elesettségét, ha csak rövid időre is, feledtetni tudtuk: CSOCSAJ Kft., Váci Evangélikus Egyházközség, Szakolczay Pékség, Váci Napló, SEM Alapítvány és nevük említése nélkül minden adakozónak. Külön köszönet illeti azokat, akik aktív munkájukkal kapcsolódtak be e nemes cél véghezvitelébe. Tevékeny részvételükkel akciónk sikeréhez nagyban hozzájárult az egyesület atlétikai szakosztálya.

Hogy miért voltunk szomorúak?

Már tizenharmadik alkalommal tettük a dolgunkat. Soha nem volt arra példa, hogy az összes meleg ételt helyben szűk egy óra alatt ki tudtuk osztani. Szomorú volt látni emberi sorsok alakulását, érzékelni azt, hogy újabb és újabb arcok tűntek fel, némelyek sajnos elmaradtak. Ki-ki másért szorul rá az ilyen gondoskodásunkra, de sokat mondó az, hogy tiszta edényekkel, ápoltabban is sokan jöttek.

Örültünk annak, hogy segíthettünk. A megmaradt csomagokat a Rákóczi téri, hajléktalanokat befogadó épületbe szoktuk rendszeresen átszállítani. Már 21-én lebeszéltük, hogy az idén is így legyen. Az átszállított friss pékárut örömmel befogadták. Örültünk, hogy gulyásunkat és élelmiszercsomagjainkat – mintegy 100 adagot – a Reménység sporttelepén (a megváltozott helyszínen) ki tudtuk osztani.

A megmaradt ruhanemű adományokat a karitász Hattyú utcai telephelyére szállítottuk.

Gondoljunk azokra, akik ilyen segítségre rászorulnak! Tegyük ezt akkor is, amikor boldog új évet kívánunk egymásnak. Nekik vajon milyen évük lesz 2016-ban? Sok új és elmaradt arc lesz-e az év végén a Reménység 2016-os karácsonyán? (Mikulai Dániel, a Váci Reménység Egyesület titkára) ♦