Hetven éve történt: emlékeztek a Málenkij robot áldozataira

Ritter Imre beszédet mondHetven éve történt, hogy Nagymarosról, Kismarosról és Zebegényből is elhurcolták a németajkú lakosságot, ahogy az oroszok mondták egy „kicsi munkára”. Hetven éve történt, hogy sok családot szétszakítva elhurcoltak embereket Málekij robotra. Erre emlékezett a három település Zebegényben vasárnap.

A templomban először a helyi iskola diákjai idézték fel műsorukkal a történteket. Hutter Jánosné, a település polgármestere arról beszélt, hogy Zebegényből 111 fiatalt, gyermeket és szülőt szakítottak el a rokonaiktól. Közülük csak kevesen tértek haza.

A szentmisét most is Beer Miklós, váci megyéspüspök celebrálta közösen a helyi plébánossal, Kapás Lászlóval. A püspök prédikációjában felidézte a Zebegényben töltött gyermekéveit, és arról beszélt, hogy nagyon sokan nőttek fel akkoriban a háborúkból kifolyólag csonka családokban. Párhuzamot vont a Párizsban történtekkel is, hiszen mind a Málenkij roboton, mind a most történt eseményekben számos áldozat volt és van. Azt hangsúlyozta azonban, hogy nem az országokra és a népekre kell ezen tettek miatt haragudni, nem ők tehetnek az eseményekről.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK  Az autizmus világnapján helyezz kék papírvirágot az ablakba!

A mise után először Csuka Tamás, református tábori püspök szólt, aki a Málnekij robotot a rabszolgasághoz hasonlította. Mint mondta, akaratukon kívül elhurcolt és munkára kényszerített emberekről volt itt is szó, akik embertelen körülmények között robotoltak egy teljesen kilátástalan helyzetben.

Harrach Péter országgyűlési képviselő pedig azt hangsúlyozta, hogy Európát legfőképpen a hagyományos keresztény értékrend védheti meg a különböző őrült ideológiák által táplált rasszizmustól, a terrorizmustól és másfajta szélsőséges megnyilvánulásoktól.

A templom előtt elhelyezett kopjafánál mondott beszédet Ritter Imre (képünkön), a magyarországi németek parlamenti szószólója. Szerinte nagyon fontos, hogy az, ami 1945-ben megtörténhetett Magyarországon, – hogy egy nemzetiséget megkülönböztettek és elhurcolták tagjait -, soha többé ne történhessen meg.

Végezetül a települések polgármesterei, a nemzetiségi vezetők, és az emlékezők helyezték el koszorúikat a kopjafánál. (Váci Napló)

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments