Hipermarket Deákvár kellős közepén? Hiszen a város szélén most épült egy! Ki rém álmodta meg ezt a szörnyűséget? Mit kezdünk majd az óriási forgalommal? Mi lesz a nyugalmunkkal?
Döbbenten és hitetlenkedve fogadtuk a lesújtó híreket. Igen, hitetlenkedve, mert nehéz volt elképzelni, hogy az életünket ilyen nagymértékben érintő változásról ez idáig semmilyen információt nem kaptunk. Nehéz volt feldolgozni, hogy nekünk, kiknek "nem térkép e táj", a dolgok állása szerint nincs befolyásunk arra, hogy mi történik szeretett városrészünkkel.
Ez volt tehát a lesújtó alaphelyzet, mely aztán megoldásokra váró kérdések sorát vetette fel bennünk és a hozzánk hasonlóan gondolkodókban.
Nem a változás ellen vagyunk. Természetesen értjük és pártoljuk azt a szemléletet, hogy a városok, városrészek arculatai, funkciói időről időre meg kell újuljanak. Nem a fejlődés kerékkötői vagyunk. Hiszen változik a világ és benne az ember, melynek hatására épített környezetünk is átrajzolódik. Kulcsfontosságú azonban az, hogy ezek a változások az ott élők igényeit tükrözzék, az ő elvárásaikhoz igazodjanak. Ha ez nem így történik, akkor a változás okafogyott, célt tévesztett és kártékony.
Köz kontra egyéni érdek. A kérdés tehát a következő: mi, itt élők, vágyunk-e egy hipermarketre a szomszédságunkban. Esetleg tudtunkon kívül küldtünk-e égi és telepatikus jeleket döntéshozóinknak, hogy a köztemető helyén egy üzletközpontot szeretnénk sok-sok parkolási lehetőséggel? Azaz a beruházás megvalósulása közös érdekünk és óhajunk-e?
Az erről szóló 2010. február 18-án kelt városrendezési hatástanulmány szerint a válasz egy stabil igen. Úgy kell ez nekünk, mint egy falat kenyér.
Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül idézzünk egy gyöngyszemet azokból a vonzó állításokból, melyek ezt hivatottak igazolni. "a Tesco megépítésével növekszik a zöldterületek aránya."
Hát, divatosan szólva, az üzenet nem jött át. Többszöri "újrabootolás" után sem sikerült feldolgoznunk az ebben rejlő képzavart.
A tanulmány érvelésében egyébként kulcsszó a zöld, (értsd: környezetbarát), mely arra sarkalt, hogy barátkozzunk a koncepcióval. Így megpróbáltunk elképzelni egy kerékpárokkal történő "zöld" árufeltöltést. Sajnos ismét kudarcot vallottunk.
Tréfát félre téve, leszögezhetjük, hogy egy ilyen jellegű beruházás számos súlyos hátrányát és elhanyagolható előnyeit mérlegre téve nem szolgálhatja a közérdeket.
Akkor viszont ki, kik az ötletgazdák? Kinek, kiknek az édes vagy adoptált gyermeke eme szülemény?
A válasz egyszerű. Mint már oly sokszor, az egyéni gazdasági érdek vív a közérdekkel.
Érdekességek és/vagy furcsaságok. Talányos, hogy a nagyméretű telkeket engedő, néhány családi ház kialakítására alkalmas besorolású terület, hogyan vált pikk-pakk, csiribú-csiribá, zsúfolt lakótelep, vagy bevásárlóközpont építésére alkalmas területté.
Az átminősítés természetéből adódóan a terület értéke többszörösére növekedett - egyes becslések szerint körülbelül egymilliárd forinttal!!! Vajon mivel érdemelte ki a tulajdonos a várostól ezt a hatalmas ajándékot?
Néhány bekezdés a beruházó (módosított) ígérvényéből:
" A Naszály úti gyalogos és kerékpáros aluljáró megépítésének bizonytalan feltételei miatt, az építési engedély kézhezvételétől számított 1 hónapom belül felajánl, a megállapodásban meghatározott összeget, városfejlesztési célra."
Értelmezzük együtt. Tehát valamikor a beruházó tett egy ígérvényt- feltesszük azért, hogy a terület átminősítése megtörténjen-, mely szerint megépíti a nevezett aluljárót. Tudni kell, hogy az aluljáró megépítése alsó hangon is milliárdos nagyságrendű beruházás. Ezt a megállapodást a beruházó 2010 02. 12-én felmondta, illetve átváltotta egy meghatározatlan és minősíthetetlen "majd valamit adok" ígérvényre.
"A használatbavételi engedélyig, városfejlesztési támogatásként a befektetési társaság felajánlja az M2-s Gombási úti lehajtó szükséges szakaszának megépítését."
A beruházó úgy tálalja a lehajtó megépítését, mint egy jó cselekedetet a város számára. Mi fenyegetésnek vesszük! Hisz, ily módon ránk szabadulna Váctól Szobig a Dunakanyar, illetve Rétság Nőtincs stb. bevásárló forgalma, nem beszélve az árú feltöltő kamionokról. Mindezek a Gombási úton araszolnának Deákvár közepébe.
Köszönjük, de inkább ne!!
Az már csak hab a tortán, hogy a beruházó -amint az a testületi ülésen kiderült- a lehajtón valóban lehajtót értett, és felhajtót már nem építene (!?).
"Az üzemeltető felajánlja támogatását a város tej- és gyümölcs-programjának megvalósításához."
Mi váciak nem tudunk ilyen programról. A hipermarketek egyébként sem arról híresültek el, hogy a helyi termelőket támogatják. Sőt!!! (olasz tej, argentin alma stb.)
"A fentiekre garanciát nyújt a beruházó és a város között kötendő megállapodás."
Ez a mondat önmagában értelmezhetetlen, hiszen a garancia jellegénél fogva éppen a megállapodás megkötéséhez szükséges.
Ez a nesze semmi, fogd meg jól klasszikus esete.
Tudomásunk szerint a telek tulajdonosa egy off shore cég, 500 ezer forint törzstőkével. (no comment)
Egyesületünkről, célok, eredmények.
Városunk lakói, kedves szomszédok!
Megengedhetjük-e magunknak azt a luxust, hogy ne védjük érdekeinket?
Életünket befolyásoló döntésekben csupán csak asszisztáljunk, engedve, hogy azok deformálják életünket ahelyett, hogy mi alakítanánk azokat?
Jelen esetben: díszsorfalat állunk a Tesco-nak, vagy "adj király katonázunk"?
A 2010. április 12-én alakult Deákvárért Civil Egyesület az utóbbi hozzáállást képviseli.
Elsődleges célunk a csendes, tiszta levegőjű, nagy zöldfelülettel rendelkező kertvárosi városrészek megőrzése, azaz minden olyan változás megakadályozása, mely azt az állapotot veszélyeztetné. Meggyőződésünk, hogy a csendes, kis forgalmú kertvárosi városrész magasabb életminőséget biztosít, ami az ingatlanok értékében is jelentősen megnyilvánul.
Ilyen módon erőteljesen fellépünk a volt köztemető területén és környékén tervezett minden olyan koncepció ellen, mely a fent említett céllal nincs összhangban.
E konkrét ügyben egyesületünk képviseltette magát a tavaszi Képviselő-testületi üléseken, ahol is nyomásunkra, ill. a minket aláírásukkal támogatók hatására - és néhány jó szándékú képviselő belátása alapján - az üzletközpont tervezése körében egy átmenetileg pozitív döntés született. Nem gondoljuk azonban, hogy hátradőlhetünk. Idézve a klasszikust: "Csatát nyertünk, de a háború még nem ért véget".
Ha hasonlóan gondolkodik és önben is buzog a tettvágy örömmel vesszük érdeklődését, esetleg csatlakozását. Rólunk és részletes céljainkról hamarosan olvashat a www.deakvarert.hu honlapon.
Deákvárért Civil Egyesület