Bár a camera obscura a fényképezés egyik alapja, fotográfia készítéséhez a camera obscura önmagában nem elegendő. Nem csoda, hogy a jelenség Ibn Al-Hathaim arab tudóstól származó első leírásától a fényképezés megszületéséig több száz évnek kellett eltelnie. A camera obscurában keletkező kép nem maradandó, csak addig látható, amíg fény hatol a camerába. Arra már a 16. században rájöttek, hogy ha a camera obscura nyílásába domború lencsét helyeznek, amely több fénysugarat tud összegyűjteni, fényben gazdagabb, élesebb képet kapnak. A kép rögzítésének vágya azonban nem hagyta nyugodni a feltalálókat, és a 18. században - átmeneti megoldásként - már olyan camera obscurákat készítettek, amelyeknek képét egy tükör segítségével üveglapra vetítették. Az üveglapra helyezett rajzpapíron aztán átrajzolták a képet, így reprodukálhatták a külvilág képét. Ez persze még mindig nem volt fénykép, de hasznos segédeszköznek bizonyult a valóságot hűen reprodukálni igyekvő festők és amatőrök körében. Az igazi fotográfia megszületéséhez azoknak a fényérzékeny ezüstvegyületeknek a megtalálásához volt szükség, amelyek segítségével a lyukkamera képe egy lemezen, papíron vagy üveglapon rögzíthetővé vált.
A város főterén felállított camera obscurát, a tervezője, Laczkó Péter vándorfényképész, Térnézészeti-hatlyukványnak nevezte el. Az elnevezés arra utal, hogy ennek a lyukkamerának hat oldala van, és minden oldalán található egy-egy lyuk. A kép, a camera belsejében kifeszített körpaláston jelenik meg. Camera obscura bármilyen méretben készíthető, akár egy gyufásdobozból is, csak az ebben kirajzolódó képet, nem tudjuk megnézni. Lackó Péter camera obscurájába azonban be lehet menni, s így bárki számára láthatóvá válik a különleges optikai jelenség.
Hiába kukucskálunk be a főtéri építmény oldalain található nyílásokon, kívülről nem fogunk látni semmit, hiszen odabent sötét van, és a lyukak elé állva éppen a fény útját álljuk el. A camera obscura képe csak akkor válik láthatóvá, amikor bent állunk a lyukkamera belsejében. Ha belépünk, és becsukjuk magunk mögött az ajtót, teljes sötétségben találjuk magunkat, fény csak az oldalfalakon lévő lyukakon át hatol be. Ahogy a szemünk megszokja a sötétséget, a camera belsejében kifeszített fehér körpaláston fokozatosan látjuk majd kirajzolódni a képet, amely a fizika törvényeinek megfelelően a főtér feje tetejére állított és tükörfordított panorámaképét mutatja. Ha körbesétáljuk a palástot, felfedezhetjük a tér különböző jellegzetes épületeit, valamint a téren mozgó, a camera mellett elhaladó embereket.
A főtéri camera obscura a Volt egyszer egy gyár - a Kodaktól a Fortéig című kiállítás ideje alatt, október 3-ig szerdán, pénteken, szombaton és vasárnap 10 és 18 óra között tart nyitva.
Mészáros Balázs