Tristis est anima mea usque ad mortem: sustinete hic, et vi-gilate mecum! (Szomorú az én lelkem egészen halálomig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!)
Pomponio Nenna 1556 és 1613 között élt itáliai zeneszerző, aki egyebek között Gesualdo mestere is volt, nagycsütörtöki responzó-riumát választotta mottóul a Vox Humana Énekkar a március 27-dikén a Fehérek templomában megtartott nagyböjti koncertjének.
A kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvétra készülve válogatták össze a hangverseny anyagát Hartyányi Judit és Sándor Bence karnagyok. A nagyhét liturgikus zenei anyaga szinte kimeríthetetlen. Némelyek hangulatot közvetítenek, némelyek dramatikusan megjelenítik az elmondottakat, némelyek az Úr ítéletét várják és irgalmáért könyörögnek, némelyek pedig megrendülten fohászkodnak. De mindegyik belülről fakadó mélységes hittel szól az élet és halál misztériumáról.
Ismertebb zeneszerzők - Antonio Lotti, Maurice Duruf-lé, Felix Mendelssohn-Bartholdy és Max Reger - szakrális művei mellett a közönség sok tagja talán először találkozott az itáliai Pomponio Nenna, a lipcsei Tamás-templomban kántorként szolgáló Johann Hermann Schein, vagy a 19. században alkotó Josef Gabriel Rheinberger műveivel.
A különböző stíluskorszakokat képviselő 13 kórusmű gazdag zenei nyelvezetét élvezhette az értő közönség, amely a megszakítások és zenei közreműködők nélküli koncerten csak az "emberi hang" megrázó erejét támaszul kapva elmélkedhetett saját életéről és haláláról.
Jézus kereszthalálán érzett megrendülést érzékeltetni a legnagyobb kihívások egyike. Az énekkar elkötelezetten szolgálta a liturgikus célt. Telt hangzással, életteli fortékkal és finom pianókkal, a zsoltárok deklamált szövegmondásával nagy fegyelemről és figyelemről tett tanúbizonyságot.
A két karnagy összefogottan tartotta kezében a rendkívül nehéz zenei anyagot. Mértéktartóan elkerülték a teátrális és érzelgős előadást, mindvégig megmaradtak a korhű interpretáció mellett. Minden mozdulatuk a zenével szembeni alázatukról szólt.
Így juttatták el a közönséget Antonio Lotti Crucifixus (Megfeszítetett) című nyolc szólamú megrendítő mesterművéig, amely már előrevetíti a nagypénteki eseményeket, és egyben méltó befejezése volt a Vox Humana Énekkar nagyböjti koncertjének.
A koncert végén felhangzó taps és ismerős-ismeretlen vendégeink kedves szavai azonban már az Húsvét örömét előlegezték meg. Valóban, a szomorúságot öröm váltja fel, és nekünk már csak egy feladatunk marad: "ex corde diligamus nos sincero", azaz őszinte szívvel szeressük egymást.
Vincze Imre kórustitkár,
Vox Humana Énekkar