A váci székesegyház freskófestője, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) munkássága iránt napjainkban ismét megélénkült az érdeklődés. A közelmúltban megjelent Jernyei Kiss János könyve Barokk mennyország címmel Maulbertsch váci freskóiról, e könyv bemutatója 29-én, pénteken 17 órakor lesz a Credo-házban.
A teljes művészi életmű megismerését a Magyar Nemzeti Galériában február végéig látogatható Késő barokk impressziók című kiállítás szolgálja, melyben mester és tanítványa tevékenységét mutatják be a rendezők. A közismert, ragyogó tehetségű festő mellett ugyanis a kiállításon megismerhető egyik legkiválóbb követője, Josef Winterhalder (1743-1807) művészete is. Mindkettejük erőssége a freskófestés volt, műveik megtalálhatók a Dunántúlon, Alsó-Ausztriában és morva vidéken. A budapesti kiállításba mindenekelőtt múzeumi képek kerültek: olajfestmények és rajzok, kölcsönzött oltárképek, kolostori sorozatok, több kulcsfontosságú mű külföldi múzeumoktól, többek közt a New York-i Metropolitanből és a bécsi Albertinából érkezett. A kiállítás összesen 96 festményt, rajzot és rézkarcot mutat be, olyan műveket is, melyeket eddig soha nem állítottak ki. Ilyen például Maulbertsch 1763-ra datált egyik műve, a Heródes lakomája, ami egykor Mária Terézia adományaként került Erdélybe, és most a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kölcsönözte.
Maulbertsch a Bodeni-tó melletti Langenargenben született, és festő-aranyozó édesapja mellett kezdte megismerni a művészet világát. Tizenöt évesen került a bécsi Császári Képzőművészeti Akadémiára, és már az 1750-es évektől sikeres freskó- és oltárképfestő, népes műhely háttérrel. Színekben és fényekben tobzódó festészete az 1770-es évektől a barokk letisztultabb, klasszicizáló vonulatához igazodott. Sok szállal kötődött Magyarországhoz, a váci székesegyházban is főoltárképet és kupolafreskót alkotott, 1791-től pedig az épülő szombathelyi székesegyház díszítésével bízták meg. Maulbertsch halála miatt ott a munka befejezése már tanítványára, Winterhalderre maradt. A Fekete-erdőből Morvaországba származó tanítvány munkáinak többsége a Cseh Köztársaság déli tájain található.
A Magyar Nemzeti Galéria tárlata külön tárgyalja a két alkotó művészetét, a két önálló kiállításrész találkozásában épp a szombathelyi székesegyház festményei állnak. Az oltárképeket ott még Maulbertsch készítette, a mennyezetfreskókat az ő vázlatai alapján Winterhalder festette meg. A templomot 1945 tavaszán bombatalálat érte, mennyezetképei elpusztultak, berendezése súlyosan megsérült. A főoltár hatalmas Vizitáció-képe több száz darabban került múzeumba, helyreállítása csak a közelmúltban kezdődhetett meg, és nagy erénye a kiállításnak, hogy beszámol erről a hatalmas restaurátori feladatról is. Különösen érdekes és fontos elem, hogy bemutatják a művészi alkotáshoz kapcsolódó levéltári dokumentumokat: a megrendelői programot, vagyis az építtető elvárásait, az építéssel kapcsolatos levelezést, szerződést, elszámolásokat, sőt, még egy Szombathelyen fennmaradt írásos értelmezést is. Egy-egy műemlék, főként szakrális épület, templom valódi megismeréséhez, megértéséhez ezek a korabeli magyarázatok elengedhetetlenek, sajnos mégis ritkán találkozik velük a közönség.
A Franz Anton Maulbertsch és Josef Winterhalder művészetét bemutató kiállítást Jávor Anna és Boda Zsuzsanna rendezte. Munkájuk tisztelgés Garas Klára, a 90 éves művészettörténész kutatói életműve előtt, aki 1960-ban jelentette meg Maulbertschről írt monográfiáját.
A Késő barokk impressziók című kiállítás 2010. február 28-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában.