A mai világ kezdi elfelejteni a régi jól bevált hagyományokat, így van ez a kikapcsolódással, szórakozással. Míg régen együtt énekelt, táncolt, beszélgetett, borozott fiatal és idősebb generáció, manapság kizárólag gyerekprogramok vagy csak felnőtteknek szóló rendezvények vannak. Pedig a táncház igen kivételes, a világon egyedülálló jelenség, amire mi magyarok büszkék lehetünk.
Immár hetedik éve folyik néptánc oktatás a Sződligeti Óvodában, ahová egyre több szülő viszi el gyerekét, felismerve mennyire fontos a népművészet bevezetése már kisgyermek korban. Az óvodai néptáncoktatást követően abba maradna ez a nemes feladat, mivel helyben, további néptánc tanulásra jelenleg nincs lehetőség. Ennek az űrnek a betöltésére jött létre a Csipkebogyó Táncház, amely április 10-én tartotta meg sikeresen második találkozóját. A táncházhoz a helyszínt a Sződligeti Általános Iskola biztosítja, tornatermében.
Túlzások nélkül mondhatjuk, hogy együtt mulatott a térség apraja nagyja, mert vendégeink Sződről, Gödről, Budapestről, Dunakesziről és Vácról is érkeztek. A régmúlt idők kosaras bálak hangulatát idézte az, hogy mindenki hozott otthonról házi süteményt, zsíros kenyeret, bort, amit egy közös asztalon tálaltunk. Talán első pillanatban bizonytalanok voltak a vendégek, nem igazán mertek az asztal mellé járulni, de a jó hangulatnak köszönhetően hamarosan átérezték táncház családiasan baráti hangulatát.
Az első tánc a gyerekeké volt bő egy órán keresztül Kata néni (Csécsi Kata az Állami Népi Együttes táncművésze) vezetésével, akit már sokan ismertek a néptáncórákról, majd pihenésképpen megismerkedtek a különböző népi hangszerekkel. A gyerekek a fáradságot kipihenve Turányik Ágnes vezetésével, kézműves foglalkozás keretén belül egy kedves mackót készítettek. A felnőttek 18 órától elsősorban az előző táncházban tanult széki és szatmári táncokat ismételték, majd új moldvai táncokat tanulhattak egészen 20 óráig. A jó hangulathoz a talpalávalót a Burján Banda húzta.
A paraszti kultúrában a zene, a tánc, a vallás, a hagyományok szoros kapcsolatban álltak, szerves részei voltak egymásnak. Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Martin György és még sokan mások egész munkásságukat, életüket arra szentelték, hogy ezt a gazdag népi világot összegyűjtsék és dokumentálják. A mi generációnk legfontosabb feladata ezt az örökséget megőrizni és továbbadni gyermekeinknek.
Sokan idegenkednek a népzenétől, a néptánctól, magától a helyzettől, hogy nincs időm, inkább pihenek, nem tudok táncolni! Mit keresek egy ilyen helyen, hát pont ez a lényege táncházunknak, hogy a család minden tagja talál magának megfelelő szórakozási lehetőséget, és ez be is bizonyult már az első alkalommal, ahol érezni lehetett a levegőben az önfeledt szórakozást. Nem árulunk el titkot, ha azt mondjuk olyanok is a körbe merészkedtek, akik gyerekkoruk óta botlábúnak érezték magukat és táncoltak velünk, mert egyszerűen jól érezték magukat. Jó volt ott lenni és látni amint a késő órákban a gyerekek már-már irigykedve nézték, amint a szülők mosolyogva táncolnak.
Jöjjenek el Önök is, pihenjenek, kapcsolódjanak ki egy kicsit, a mai rohanó világban mindenki megérdemel egy kis szórakozást. Táncművészeink a sződi Onodi Attila és Csécsi Katalin nem fogják hagyni, hogy a padon ülve fürkésszék a néha csacska lábú tanulókat öÖnöket is méltán bevonják a kellemes hangulatú táncmulatságba. Míg önök felnőttek táncolnak, addig a gyerekek a kézműves foglalkozáson vehetnek részt, ha pedig kedvük úgy tartja, beállhatnak táncolni szüleikkel közösen. Az egészen piciket is várjuk, nekik is lehetőségük van játszani a földre leterített matracokon (szülői felügyelettel), de játékokat minden alkalommal biztosítunk.
A bőség asztaláról mindenki talál magának harapnivalót illetve nedves nedűt, mely nagyon is elkel egy kiadós tánc után.
Szeretettel várjuk Önt és baráti társaságát, május 15-én, szombaton 17-20 óráig a Sződligeti Általános Iskola tornatermébe!