Masters Európa-bajnokok lettek Kranjban a váci vízilabdások

A masters arról szól, hogy azok a sportolók, akik abbahagyták már az aktív sportolást, a profi, vagy a magas szintű amatőr sportot, de szeretnék, hogy időnként megmérethessék magukat… Így volt ez a szlovéniai Kranjban megrendezett masters Eb-n is, ahol úszásban, szinkronúszásban, toronyugrásban, és vízilabdában is zajlott a küzdelem. S hogy nem is akárhogyan:  a Vác Senso-Media Masters Waterpolo Club a 30+-os kategóriában Európa-bajnok lett.

– Mi adta meg az alapötletet az induláshoz? – kérdezem Marnitz Miklóst, a Váci Vízilabda SE szakmai vezetőjétől, a krajni masters Eb-n résztvevő vízilabdások edzőjétől.

– A váci csapatban öten harminc év felettiek. Mi lenne, ha beneveznénk a mastersre – kérdezgették, és kerestek régi csapattársakat, barátokat más egyesületekből. Szponzort is találtunk, így Vác-Senso Média néven a 30+-os korosztályban elindultunk az Európa-bajnokságon. Ezúton is szeretnénk megköszönni a támogatásukat! Elkezdtük a közös edzést, két hónap alatt összeállt a teljesen ismeretlen csapat…

– Személyes vonatkozás?

– Több mint húsz éve szerepelek Masters világ-, illetve Európa-bajnokságokon, mint játékos, mint edző, mint játékvezető, de a csapatnak új volt az egész. Ennek ellenére, jöttünk, láttunk, győztünk!

– Most milyen minőségedben tartózkodtál a vízben, vagy a part mellett?

– Én játékvezetőként vezettem mérkőzéseket, például az utolsó nap egyik döntőjét is, de elsősorban persze én voltam a csapat edzője.

Névtelen győztesek?

– Nálunk nem voltak nagy nevek. Az ellenfeleknél viszont Giorgi Msvenieradze, a magyarok közül Szécsi Zoli védett az OSC-ben, Bárány Attila, Binder Szabolcs, Gombos Gábor… Négyen-öten játszottak a Bull’s Blood Egerben szintén váciak, csak ők az idősebbek között, a koruk miatt feljebb indultak, és másodikok lettek.

Mi a legfiatalabbak között (30+) indultunk a masters Európa-bajnokságon, amelyen ötévenként emelkedve a 70 éves vízilabdás korosztály is képviselte magát. A szlovéniai Kranjban rendezett eseményen előbb a vízilabdások, később az úszás, a műugrás, és ami a vízhez köthető medencében, mindaz szerepelt. Több magyar csapat volt kint, akik elhoztak négy aranyérmet, két ezüstöt és három bronzot, természetesen más-más kategóriában.

A döntőt a volt OB I-es Neptunnal játszottuk, a selejtezőben 5:3-ra, a döntőben 8:7-re nyertünk. Az egy nagyon kemény meccs volt, beleizzadtam többször is a parton. Nagyon jó lett volna, ha játszhatom is, de lassan 55 évesen, kétszer annyi idősen a harmincasok közt ez már „rabszolgasors”.

– Hogyan jutottatok el a döntőig?

– A selejtező csoport első mérkőzésén 4:4-et játszottunk a nagyon jó szerbekkel, akik a vízilabda hármasságában a horvátokkal és velünk magyarokkal együtt alkotják a  Zágráb-Belgrád-Budapest tengelyt. Emellett az európai vízilabda kezd felállni, görögök, olaszok, spanyolok, németek… És a tengerentúliakról sem szabad megfelejtkeznünk: például ausztrálok, amerikaiak (akik a nőknél kétszer annyira jók, mint a többiek).

Visszatérve a szerbek elleni meccsre. A csapatok ismerkedtek egymással. A szabályok ugyanazok, csak kisebb a pálya, hosszabb a támadási idő, rövidebb a negyed, másfajta vízilabda az, ami ugyan gyorsan megy, de mégis lassabban lehet játszani… Így az új felállásban jó eredmény a szerbek elleni 4:4. Amikor megláttam a sorsolást, fogtam a fejem: Úristen, hova kerültünk? A másik csoport sokkal könnyebb volt.

A második találkozót a horvátok elleni nagyon jó játékkal 11:4-re nyertük. Hozzáteszem, zseniálisan jól védett a az YBL-ben gyerekeket oktató kapusunk. De jók voltak a védőjátékosaink, akik markánsan a Vác és a MAVC játékosaiból álltak. Utána jött az a Neptun, akikkel az OB I felső házában is sokszor találkozunk – tartottam is tőlük. Elvertük őket 5:3-ra.

A negyedik napon azzal a Duisburggal játszottunk, akik a tavalyi magyarországi masters világbajnokságon bejutottak a döntőbe.  A németek elleni első két negyed után felállt a csapat, összeállt a védekezésünk, a második félidőben eltaláltuk a kaput rendesen, és 9:5-re nyertünk. A mi csoportunk második helyezett Neptunja játszotta a másik elődöntőt a BVSC-vel (aki megnyerte a saját csoportját, itt a Duisburg második lett).

Amikor a Duisburgon átmentünk, mondtam a csapatnak: gyerekek, amiért jöttünk, az már megvan. Érmet viszünk haza. Itt a színe attól függ, hogy hogy tudunk játszani. Jött a döntő, amely pazarul, 4:1-es vezetésünkkel indult. Aztán úgy gondolták a srácok, hogy vége a mérkőzésnek… Próbáltam meggyőzni őket, hogy ez nem így van: 6:4, 6:6, 7:6, 7:7, 8:7 ide, és lefújták a meccset, és már dobtak is a vízbe…

– Készültök-e a jövőre, a következő szereplésre?

– Szó volt arról, hogy szponzort keresünk, bár már kaptunk ajánlatot. De mivel Dél-Koreában lesz a következő nagy megmérettetés, a masters világbajnokság, nagyon kevesen engedhetik meg maguknak ezt az utazást. Szükségünk lenne arra, hogy támogassanak és a 15 fővel számolva fejenként nagyjából egymilliós, azaz 15 millió forint költségű eseményre kijuthasson a csapatunk. Talán segít az, hogy az idei masters Európa-bajnokságon szereplő váci csapat idén arannyal tért haza.

Szeretnék a fiúknak itt is köszönetet mondani a közösen elért első helyezésünkhöz! Kapusunknak, Veres Zolinak és a játékosoknak: Róth Daninak, Bártfay Zsoltnak, Kovács Levinek, Kiss Ádám dr.-nak, Major Zolinak, Sziklai Tominak, Galambos Petinek, Józsa Tibinek, Németh Daninak, Necz Ádámnak és csapatkapitányunknak, Klie Ferinek, aki mindent megtett a sikerért! ♦

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük