Egy váci anyuka a Fitness Modell Anyuka Versenyen – segítséget kér

Orvos Katával véletlenül hozott össze a sors. Eddig nem is találkoztunk személyesen, hiszen mindketten babázunk, ezt az interjút is rendhagyó módon hoztuk össze. Mégis, számomra egy igazi PÉLDA lett, csupa nagy betűvel!

De kezdjük az elején. Mindketten egy közösségbe járunk tornázni, ahol kedves edzőnk, Tamara kitalálta, hogyan ismerjük meg egymást jobban és arra buzdított egy Facebook posztban, hogy írja le mindenki, mivel foglalkozik, hátha az edzőtermen kívül is tudjuk segíteni egymást. Nekem nagyon tetszett az ötlet, hát leírtam, hogy mi a munkám, és miben tudok segíteni. Így talált rám Kata, egy érdekes témával: váciként indul a Fitness Modell Anyuka Versenyen.

– Miért döntöttél úgy, hogy két kisgyerek mellett belevágsz a Fitness Modell Anyuka Versenybe?

– Mindent a férjemnek köszönhetek. Fél éves volt a kisebbik fiam, mikor kigondoltam, hogy elég volt az anyukatestből, amibe zártam magam (meglehetősen sokat szedtem fel a terhességem és a szoptatás alatt). Persze az első időkben szigorúan csak úgy tornázgattam, hogy legyen elegendő tejem és időm a gyerekekre.

Aztán ahogy böngésztem online tornák után, fel-fel dobott a net cikkeket a fitnesz modell anyukákról, és én hiszek abban, hogy véletlenek nincsenek, ennek oka van. Olvasva a cikkeket fellelkesedtem, hogy ezt gyerekek mellett is meg lehet csinálni. Megbeszéltem férjemmel a kívánságom, tervem, és ő egyből rábólintott, mondván, ha már úgyis viszonylag keveset van itthon (hajóskapitány a lelkem), legalább lesz időm és minden nap egy kis felnőtt társaságom.

Pont kapóra jött a drága szomszéd nénink, akinek már nagyok az unokái, és pótnagyiként szívesen vállalta a kicsit napi egy-másfél órára, míg a nagyobb fiam az oviban ténykedett. Tavaly októberben kezdtem az igazi konditermi edzéseket, nagyon sokat segített akkori edzőm, Zachár Mónika, sosem hagyta lankadni a lelkesedésem. Mivel a genetikai adottságaim egész jónak bizonyultak és egész életemben sportoltam, az első tíz kiló hamar le is szaladt. De ekkor még mindig az volt a fő szempont, hogy tudjak szoptatni, így a diéta szóba sem jöhetett, csak az úgynevezett “clean eating”-re figyeltem oda.

– Melyik kategóriában indulsz és, hogyan készülsz?

– Február elején kezdődött az igazi versenyfelkészülés, ekkor már más edzővel, mert Móni nem tudott délelőtt órákat tartani, nekem pedig nem fért bele a napi rutinba a délutáni edzés. Olyan sikeres a felkészülés eddig, hogy nem csak fitnesz modell anyuka kategóriában (bikini mama’s) állok színpadra, hanem sportmodell kategóriában is.

Heti öt súlyzós edzésem van és ahogy a verseny közeledik, úgy emelkedik a kardió edzések száma, jelenleg heti hat ilyet kell beiktatnom. Mivel ezt időben nem tudnám a konditeremben kivitelezni, kaptam születésnapomra egy spinning biciklit, így amikor a gyerkőcök alszanak, mindenki másnapi ennivalója összekészítve, akkor még tudok tekerni itthon egy órát.

Talán a diéta és az ételkészítés a felkészülés legnehezebb része, de időben kezdtem mindent, így szépen lassan van időm hozzászokni a változásokhoz. A verseny közeledtével a színpadi mozgástanulás hangsúlyos szerepet kap, napi szinten kell gyakorolni, hogy ránézésre pont olyan könnyed legyen a mozgás a színpadon, mint amilyennek a modelleket látjuk. Bár koránt sem az, bizton állíthatom, egy órás pózolás bármikor felér egy keményebb súlyzós edzéssel.

– Két gyerkőc mellett is van időd magadra?

– Két kicsi gyerek mellett nem egyszerű a felkészülés, de hálás vagyok minden nap, amikor lejutok a terembe kiengedni a fáradt gőzt, felfrissülni a huszonnégy órás szolgálat után. Minden nap a saját korlátaimat döntögetem, egyel többet, kicsivel nagyobb súly, kicsivel több futás, így sosem unom meg, nem fásulok bele az edzésekbe.

És persze élvezettel nézem a testem, ahogy átalakul, aminek a legnagyobb profitálója a férjem, aki mindenben támogat. Nem olcsó sportágat választottam, de minden versenysportnak megvan a maga költségvonzata. Viszont ezeket a plusz költségeket előre tudtuk, előre egyeztettük, hogy beleférjen a családi költségvetésbe.

– Mint írtad, nagy rajongó, szurkoló táborod van, akiknek szeretnél busszal segíteni, hogy elkísérhessenek. Pontosan mire lenne szükségetek? Kiknek a segítő jelentkezését várod?

– Akik végigkísértek az alig egy éves úton, sokan szurkolnak a sikeremért, néhányan példaképnek tartanak, és szintén felkelnek a kanapéról. No nem kell feltétlenül kondibérletet venniük, de sok anyukát, nőt motiváltam a mozgásra. Terveinkkel ellentétben Debrecenben rendezik a versenyt, az INBA Elite Tour magyar fordulóját, melyen először részt veszek. A Vác-Debrecen távolság miatt sok támogatóm nem tudna eljönni.

Szeretnénk a szurkolóknak buszt bérelni, hogy az utazás ne legyen akadálya a részvételnek, hogy minél többen, minél hangosabban buzdítsanak –  ez sokat számít, mert nem felejt el a versenyző végig mosolyogni. Bár a Heim Busz igen kedvezményes ajánlatot adott buszbérlésre, azért ez még így sem olcsó mulatság, ezért szponzorokat gyűjtök, akik támogatnának engem, mint feltörekvő sporttehetség.

Szeretnénk továbbá a szurkolóknak pólót nyomtatni, amiken az összes támogató cég szerepelne, ezzel tudnánk a segítséget honorálni, a szponzorokat reklámozni. Ha bármilyen nyomda tudna esetleg némi kedvezményt biztosítani a legalább 50 póló legyártásához (hiszen ez sincs ingyen), az is nagy segítség lenne. De ha valaki felajánl 50-60, a saját cége logójával ellátott reklámpólót, már azzal is sikerülne a költségekből lefaragnunk.

Biztosat nem ígérhetek, de kecsegtető az esélye annak, hogy az Elite Touron kvalifikálom magam a Naturál Testépítő Eb-re, így a büszke szurkolótábor egy nemzetközi eseményen hirdethetné pólóival a szponzoráló cégeket. Szívesen hirdetem továbbá a támogatást nyújtó cégeket bármilyen közösségi oldalon – ennyi, amit én fel tudok ajánlani a segítségért cserébe.

– Sok sikert kívánok neked és bízom benne, hogy beszámolhatunk majd az eredményeidről is. ♦