A váci börtön leváltott parancsnoka a rácsok mindkét oldaláról

Érdekes beszélgetésre vállalkozott egy gyülekezeti teremben Vatai Gyula, a Váci Fegyház és Börtön korábbi parancsnoka. Olyan, a rácsok világának mindkét oldalát érintő tapasztalatokról beszél, amelyekről eddig kevesen mertek. Az ezredes, akit az emlékezetes 2011-es börtöngyilkosság után váltottak le azonnali hatállyal, jelenleg nyugdíjas.

“Az akkori országos vezetéssel ellentétes elképzeléseim voltak dolgokról. Persze bizonyos szabadsága van egy parancsnoknak, de azért alapvetően függelmi viszony van. Az én kötelességem az, hogy a fentről meghatározott irányvonalhoz igazodva valósítsam meg a dolgokat. Ha folyamatosan szembe megyek ezzel, az nyilván nem szerencsés dolog, és nem is korrekt. Ezáltal olyan konfliktushelyzet alakult ki, aminek a végén teljesen törvényszerű volt, hogy felállítanak. Aztán jött egy ‘esemény’, ami alkalmat adott erre.

2011 éjszakáján két fogvatartott bedrogozva megölt egy harmadikat. Azután magukkal is végezni akartak. Hatalmas médiavisszhangot kapott, és a szakmai megítélése is elég súlyos volt. Bár nem mondták ki hivatalosan, mert a vizsgálóbizottság nem tudta megállapítani, hogy hibát követtem volna el, akkor is ez volt a katalizátora a felmentésemnek” – emlékszik vissza Vatai Gyula az akkor történtekre.

Többször szóba kerülnek a rács innenső oldalán uralkodó viszonyok is.

“Húszévesen elmegy valaki börtönőrnek. Egy 16 hetes – de volt már olyan is, hogy 3 hetes – képzés után felrakják egy szintre 100-110 fogvatartott fölé koordinátornak, és rendet kellene tartania 10-15 éve börtönökbe járó, dörzsölt emberek között. Megkóstolják. Ezt persze tudják előre a smasszerek, mert figyelmeztetik őket. Ennek a lényege, hogy megpróbálnak apró, pici szívességekkel bepalizni, apró szabálytalanságokra rávenni, amivel azután fogható és zsarolható vagy.

Sokan így válnak korrupttá. Nem mernek, vagy nem tudnak nemet mondani. Akik nem akarnak ennek engedni, viszont nagyon más eszközük nincs, azok sokszor túlreagálják, agresszívvé válnak, erőfitogtatással próbálják megőrizni a status quót. A kettő között pedig ugye lenne az a normális eset, amikor a törvényeket jól ismerve, igyekszem törvényszerűen irányítani azt a szintet. Nagyon nehéz” – mondja Vatai Gyula, aki képünkön (jobbra) egy azóta szabadult, gyilkosságért elítélt váci fogvatartottal zenél.

A kérdésre, hogy mennyire más keresztényként egy ilyen munkakör, az ezredes ezt mondta:

“A szakma szabályai nyilván ugyanazok, a motivációk viszont megváltoznak, és ez meghatározta a hozzáállásomat. Én felnőtt megtérő voltam, és a megkeresztelkedésem egybeesett a parancsnoki kinevezésemmel. Hirtelen fölfedeztem azt a rengeteg értéket, ami odabent van, mert nagyon sok a kreatív, értékes ember. Nyilván akik bűnös, mocskos életet éltek. De ha a bűn mögé nézel, elképesztő, milyen színes a paletta.

Azt gondolom, az egyetlen út ahhoz, hogy valamilyen változás szülessen, ha az ember máshogy tekint a bent lévőkre és másként tekint a saját életére is.”

Az interjút a szeretlekmagyarorszag.hu oldalon olvashatják el teljes terjedelemben. ♦