Egy betegszállítás megrázó története

VÁCI NAPLÓ/a város (Furucz Anita) ♥ Egy egyszerű orvo­si vizsgálatnak in­dult, mégis egy rossz emlék lett belőle, amely bármelyikünkkel meg­történhet. Egy körül­ményes utazás egy bu­dapesti kórházba – egy igaz történet, melyet Szedlacsek Kálmán még ma sem hisz el, hogy megtörténtek vele.

De kezdjük az elejéről: az idős férfi egyedül él Vácon. Lánya Németországban la­kik, de a történtek miatt so­kat járt haza az utóbbi hóna­pokban. Az események sora, amely kórházi ápolással vég­ződött, még október végén vette kezdetét. Kálmán bácsi egy rossz lépés miatt ottho­nában elesett. Még fel tudott állni, de érezte, hogy nehe­zére esik a járás.

Lánya mindent hátra­hagyva jött haza, hogy se­gítsen édesapjának. Bevit­te a sürgősségire, ahol egy röntgen kiderítette, hogy törés nincs, de zúzódás van. Pihenni kell és hamarosan javulni fog a helyzet – kapta utasításba.

Napról-napra javult is az állapota, olyannyira, hogy még egy szemműtétet is végrehajtottak rajta. Járóke­rettel járt-kelt a lakásában, de ekkor ismét baj történt. Kálmán bácsi ismét elesett és természetesen a már fájó combjára. Nehezen, de fel­mászott az ágyra. Mivel lá­nya már nem volt Vácon, így egy ismerősét hívta fel, aki segített neki. Mivel azonban majd egy hét távlatában sem javult a helyzet, ezért ismét ismerősét kérte meg, hogy vigye el a háziorvosához. Ha lánya nincs itthon – mivel az ő otthona Németország -, akkor csak az ismerősök se­gítségére számíthat.

Kapott is egy beutalót a belgyógyászatra, ahol azon­ban a doktornő feleslegesnek ítélte a kivizsgálást, úgy gon­dolta, hogy a betegnek egy korábbi daganatos betegsége is okozhatja a fájdalmakat, ezért ellátta gyógyszerrel, de nem vizsgálta meg.

Szedlacsek Kálmánt ez nem hagyta nyugodni, ezért felhívta szakorvosát, akihez daganatos megbetegedése után rendszeresen kontroll­ra jár és elmondta neki az esetét. Az orvos, hogy kizár­ják a tumort, időpontot kért neki a Péterfy Sándor utcai Kórházba izotópos vizsgá­latra, december 13-án déli 12 órára. Ekkor lánya elment a háziorvoshoz, aki beutalót írt neki, és mivel fájdalmai miatt ülve nem tudott utaz­ni, felhívta a betegszállító­kat. A doktor a telefonban nyomatékosan elmondta a diszpécsernek, hogy a bete­get fekve kell szállítani, kí­sérővel és időpontra kell a vizsgálatra érnie.

Kedden reggel 9 órakor már nagyon várta Kálmán bácsi a szállítókat, lánya fel is hívta a központot, ahol mondták, hogy úton van az autó, hamarosan érkezik. Végül a „hamarosanból” há­romnegyed 11-lett. És itt kezdődött a beteg kálváriája. (képünk illusztráció)

A teljes cikket a Váci Napló január 20-án megjelent számában olvashatják. Keresse az újságárusoknál, vagy fizessen elő a digitális lapra itt. ♦