Fergeteges koncertet adott a Nagy János Experiment Vácon
Fergeteges zenei élményben volt részük azoknak, akik meghallgatták a Nagy János Experiment koncertet február 17-én a Bartók–Pikéthy Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola AMI koncerttermében. Az Erkel Ferenc–díjas zeneszerző, jazz-zongorista, Nagy János által életre hívott nemzetközi zenei formáció ebben az évben Magyarországon turnézik, melynek egyik állomása ezúttal Vác volt.
A Madách Imre Művelődési Központ év elején elindított Jazz Klub programsorozatának keretében megvalósult koncerten a jazz-zene nemzetközi hírű művészei léptek színpadra.
A kvartett két oszlopos tagja, a világ egyik legelismertebb és legjobb basszusgitárosa, Dominique Di Piazza és Nagy János – aki korábban Al Di Meolával és Tony Lakatossal is zenélt már – egy trió tagjaként fellépet az Alba Regia Jazzfesztiválon. Ott határozták el, hogy folytatják a közös munkát . A formáció további tagja az ütős hangszereken virtuóz módon játszó, francia Xavier Desandre Navarre is, akinek zenéjét Luc Besson: Leon, a profi című filmjében is hallhattuk. A ritmusszekciót erősítette a zenekarban a legtehetségesebb hazai jazz-dobos, Borlai Gergő, akivel Nagy János csaknem negyedszázada játszik együtt. Gergő mindössze harminchét esztendős, három éves kora óta dobol. Pályafutását a Grencsó Kollektíva tagjaként kezdte tizenkét évesen, de Nagy Jánossal egy másik zenei formációban, az European Mantra-ban is állandó fellépő.
A zenekar saját technikus gárdával érkezett, akiknek köszönhetően a művészekhez méltó, tökéletes hangzással volt élvezhető az előadás.
A másfél órás koncerten a két szerző, Nagy János és Dominique Di Piazza szerzeményei hangzottak el. A műsor érdekes figurája volt Xavier Desandre Navarre, aki igazi showman a zenekarban. Sokféle ütős hangszerei között még egy összegyűrt nejlonzacskóval is hihetetlen hanghatásokat ért el. Féktelen jókedvében időnként hangos kacagással kísérte zenésztársai szólóját. Borlai Gergő dobkíséretében érződött óriási szakmai tudása, amely nagyfokú zenei alázattal párosult társai iránt. Dominique Di Piazza előadásmódja egy világhírű gitáros játékát tükrözte.
Nagy János zongorajátéka rendkívül fegyelmezett, tudatos, mégis ellazult benyomást keltett, felszabadult könnyedséget sugárzott a közönség felé. Igaznak bizonyult Russel Ferrante, világhírű, Grammy-díjas jazz zenész, a Yellowjackets alapító tagjának nyilatkozata magyar kollégájáról: „Nagy János hangokból szőtt pompás kárpitot gyengéd líraisággal, filmszerű struktúrával, gyönyörű és váratlan harmóniákkal megtöltve.”
A művészek játékában érezhető volt az összhang, az együtt zenélés öröme, melyet a közönség vastapssal jutalmazott, kikövetelve a ráadást is. ♦