Spanyolországban jártunk: Comenius Program Vácon

A Piarista Gimnázium sikeresen pályázott, elindult a Comenius Program, a „Comenius Promoting Europe”. A két évig tartó projektben öt ország egy-egy iskolája vesz részt Németország, Wales, Szlovákia, Spanyolország és Magyarország.

Az előkészítő találkozás után Madridban voltunk. Négy diák és két tanár. A gazdag program első napján bemutathattuk a már elkészített EU szórólapokat,  karikatúrákat és plakátokat. Ezek voltak az első lépések a közös munkában. 20 diák dolgozik együtt, három csoportban, egymást segítve. Alkalmanként 4-5 diák utazhat külföldre két kísérő tanárral, akik a program lebonyolításában  végig tevékenyen dolgoznak, és igyekeznek minden segítséget megadni.

– A spanyol út jól sikerült, és hasznos volt. A vendéglátó iskola, a spanyol tanárok és a családok is, ahol a diákok szállást és ellátást kaptak, mindent megtettek annak érdekében, hogy a munka mellett a szabadidős programok bemutassák iskolájukat, a spanyol szokásokat, ételeket és Madrid nevezetességeit. Összehasonlíthattuk azt is, hogy az egyes országokban hogyan élik meg az EU tagságot – mondta Sík Péter nyelvtanár.

Amikor a huszadik század közepén néhány ország lefektette az Európai Unió alapjait, mi járhatott vajon vezetőik fejében? Nem tudhatom biztosan, de sejtem, hogy valami olyasmi, mint a Comenius pályázatban: a résztvevők összefogva, és a középiskolás korosztályt bevonva emelik ki mindazt, amit az európai országok együttműködése nyújthat – és nyújt.

Gimnazistaként pár hónappal ezelőtt nem sok olyat tudtam mondani, ami személyesen előnyt jelent nekem az EU révén. Ez persze valószínűleg nem azt jelentette, hogy nincs is ilyen, csupán azt, hogy nem ismertem őket. A Comenius programnak viszont pontosan ez az egyik célja: hogy tisztában legyünk a lehetőségeinkkel. Három témakört – a béke, a szabad kereskedelem és a mobilitás – amit feldolgozunk, háromféle módon: poszterek, szórólapok és karikatúrák segítségével. A lényeg, hogy mások számára is érthető és világos legyen, mit gondolunk az adott tartalmakról, és miért fontosak ezek. Nekünk is utána kell nézni sok dolognak. A csoportokon belüli összefogás hihetetlenül lényeges, a program tulajdonképpen ezt hangsúlyozza egyik fő alappilléreként – mindent munkát együtt, közösen végezzünk, egymást segítve.

Nemzetközileg három-négyhavonta egyeztetünk, értékeljük az elvégzett munkát: valamelyik ország vendégül látja a többiek képviselőit. Tanárok és diákok egyaránt angolul kommunikálnak. Az is egy nagyszerű dolog a Comeniusban, hogy láthatjuk, milyen más országokban, kultúrákban az élet. A legutóbbi alkalommal Madridban gyűltek össze megbeszélésre a küldöttek.

Lázár Fruzsina az egyik résztvevő szerint Madrid az életre szóló élmények városa.

– Bár csak négynapos út volt, nehéz választani az élmények közül. Nagyon izgatott voltam, a korai kelés miatt elnyomott az álom a repülőgépen. De ahogy földet értünk Madridban, az álmosság kiröppent a szememből. Szerencsére. Ugyanis attól a pillanattól fogva minden tele volt élményekkel, vidámsággal, gyönyörű helyekkel, amiket feltétlenül látnom kellett és csodálatos emberekkel, akiket meg akartam ismerni. Amúgy sem lett volna időm aludni.

Vendéglátóink, bár sosem találkoztunk azelőtt, ölelésekkel és széles, barátságos mosollyal köszöntöttek minket. Nem csak mondták, hanem éreztették is az emberrel, hogy „Isten hozott”. Egy rövid városnézés után a központban – amit diákok eszeltek ki számunkra, nem a tanárok–, hazaindultunk a családokkal, ebédeltünk és pihentünk egy keveset. A délutánt új spanyol ismerőseinkkel töltöttük. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy nem kívülállóként kezeltek, hanem mint a csapat tagját. Mindenki olyan kedves és vendégszerető volt!

A hátralévő napok is színesek és élvezetesek voltak, egyszerűen képtelen voltam eldönteni, mi bűvöl el jobban: Madrid szépsége vagy a spanyolok kedvessége. Fotóztam, nevetgéltem és beszélgettem mindenkivel a különböző országokból, és megtettem mindent, hogy lássam, halljam, megízleljem és kipróbáljam az összes újdonságot, bár tudtam, hogy négy nap alatt lehetetlen a végére érni. Együtt dolgoztunk a témákon, tervezgettük az EU-s hetet a saját iskolánk számára is. Sokszor hallottuk már, milyen fontos egymást segíteni, de most a saját bőrünkön tapasztalhattuk, mit is jelent ez a gyakorlatban.

Megkóstoltuk a jellegzetes spanyol ételeket, mint a churros csoki öntettel, a paella-t és sokféle tengeri állatot. Képeslapokat és emléktárgyakat vásároltunk, eveztünk a tavon az El Retiro parkban, megismerkedtünk és összebarátkoztunk sok-sok emberrel.
Az utolsó napon a vendéglátóm elvitt „libegőzni”, és sétáltunk egyet a Casa de Campo-nál, ami egy hatalmas park és erdő, aztán megmutatta Madrid folyóját is a Monzanarest. Még a maradék pár órát is kihasználták, hogy még többet láthassunk a városból, amire méltán büszkék és mesélhessenek magukról. Vágyakról, örömökről, mindennapi életükről.   Nemsokára pedig indulnunk kellett a reptérre.

Biztos vagyok benne, hogy sosem felejtem el ezt az utazást. Mindig emlékezni fogok rá, milyen jól éreztem magam, milyen barátságos, nyílt szív és szeretetteljes volt mindenki; a vendéglátómtól és családjától kezdve, a lányon keresztül, akivel a Prado-ban ismerkedtem meg, egészen az összes tanárig és diákig, akár spanyolok, akár más nemzetiségűek voltak. Szeretnék a szívem mélyéből köszönetet mondani, a lehetőségért, hogy elmehettem, részese lehettem a fantasztikus négy napnak és hozzájárulhattam a sikerhez a közös munkához – mondta Fruzsina.

A pályázatot Palkó Balázs tanár úr írta, ő a program vezetője. Madridban két kísérő tanárunk Szabó Pál Eszter és Sík Péter volt. Mindannyian nagyon várjuk az elkövetkező találkozókat. Júniusban Wales következik. 2015 januárjában pedig a váci Piarista Gimnázium lesz a vendéglátó. (Erdélyi Boróka) ♦